Kisebbség, többség

A magyar irodalomhoz fűződő kapcsolatainak lényegét maga Emil Isac (1886–1954) határozta meg a progresszív román sajtóról szóló s Ady Endrének ajánlott cikkében: „Nem kell azonban prófétai meggyőződés ahhoz, hogy végre a román és magyar kultúrérintkezést azok fogják megcsinálni, akik mindkét részről szenvedelem és elfogultság nélkül képesek egymás bűneit és erényeit megbírálni.” (Huszadik Század, Budapest, 1914/3).

A 20. század elején

Emil Isac román költő a bevezetőben idézett bátor szókimondással párosult elvéhez több mint fél évszázadon át hű maradt attól kezdve, hogy első – Alecsandriról szóló – írása a kolozsvári Ellenzék 1902. december 10-i számában megjelent. A következő esztendőben az akkor Kun Béla felelős szerkesztésében megjelenő Kolozsvári Friss Újság munkatársául szegődött, ahol maró gúnnyal megírt közéleti kommentárjait, útirajzát és néhány magyarra fordított versét közölték. Csakhamar szoros kapcsolatba került a századelő jobbára fiatalok által szerkesztett kolozsvári folyóirataival is (A Fáklya, Egyetemi Lapok, Erdélyi Lapok, Haladás, Kolozsvári Szemle, Új Erdély), s írásainak megcsontosodott nézeteket semmibe vevő hangvétele általános rokonszenvet keltett.

Olyan kezdeményezések fűződnek nevéhez, mint a román irodalom főbb irányzatait ismertető előadássorozat, amelynek meghívott előadói a kortárs román szellemi élet legkiválóbb képviselői lettek volna (1911); magyar tudósok és közéleti férfiak felkérése, hogy szóljanak hozzá a bukaresti Noua Revistă Română európai visszhangot keltett körkérdéséhez, amely a Balkán-félsziget tartós békéjének előfeltételeit volt hivatva tisztázni (1913); a Szentimrei Jenő szerkesztésében megjelenő Új Erdély hasábjain nyilvánított „szabad véleménye” Erdély kultúrájának elodázhatatlanná vált demokratizálásáról (1918). Kapcsolatot talált a magyar progresszió központi sajtóorgánumaival is. Publicisztikai és szépirodalmi írásait a Jövendő (1903-1906), Független Magyarország (1910), Huszadik Század (1914–18), Népszava (1918), Esztendő (1918), Nyugat (1913–32), Szabadgondolat (1918) és Világ (1911–18) közölte. A Bodor Aladár hagyatékában (MTA Kézirattára) fennmaradt leveléből kitűnik, hogy magyar nyelvű írásaiból kötetet szándékozott összeállítani a Tevan Könyvtár számára. Terve a világháborús nehézségek miatt nem valósulhatott meg.

Isac személyes kapcsolatait a kölcsönös megértés szolgálatába állította. A kolozsvári magyar írók közül egykori iskolatársához, Kuncz Aladárhoz fűzte barátság; Sütő Nagy László, a Kolozsvári (később Erdélyi) Szemle szerkesztője negyed évszázadon át élvezte támogatását; Jékey Aladárral való ismeretségét közös rajongásuk Ady Endre iránt tette bensőségessé.

Ady egyébként kulcsfontosságú szerepet játszik Isac világnézetének alakításában, ugyanis „Ady nevére hivatkozott mint a román–magyar viszony igazságos történelmi megoldásánál számba jövő megannyi politikai, társadalmi és kulturális kérdés tisztázására felhozott érveinek messze világító támaszára” (Ion Brad). Személyesen 1909 nyarán ismerkedtek meg Kolozsvárt. Közös problémáikról folytatott beszélgetéseik hatására Isac a magyar költő leglelkesebb román hívéül szegődök, életcéljának tekintve, hogy Ady egyéniségét megismertesse a román irodalmi közvéleménnyel.

Feltehetőleg Kuncz Aladár közvetítésével került kapcsolatba a Nyugat többi nagy írójával, elsősorban Babits Mihállyal és Kosztolányi Dezsővel. Velük folytatott levelezéséből a 20. századi román–magyar írói összefogás ígéretes lehetőségének körvonalai bontakoztak ki; kölcsönös műfordítói tevékenységüket össze szándékozták kapcsolni az I. világháború idején és a későbbiekben a „kulturális testvériség demonstrálásával” (Babits).

A két világháború közt

Isac a két világháború közötti években az európai írók Henri Barbusse és Romain Rolland kezdeményezte szolidaritási mozgalma, a Clarté szellemében – amelyhez 1919-ben Babits Játszottam a kezével c. versére hivatkozva csatlakozott – igyekszik emigrációba kényszerült radikális magyar íróbarátait (Bölöni Györgyöt, Hatvany Lajost és társait) támogatni; mint az erdélyi színházak művészeti felügyelője is elő akarta segíteni az erdélyi magyar műveltség zökkenőmentes beilleszkedését Románia szellemi életébe. Jóllehet ez irányú működése a kortársak számára nemegyszer ellentmondásosnak tűnt, célkitűzéseit gyakori programadó nyilatkozatain kívül olyan gesztusok fémjelzik, mint a nagybányai művésztelep létjogosultságának védelme, a magyar írókhoz intézett manifesztumai az Ideea europeană (1920), Nagyváradi Napló (1920), Napkelet (1921), Bécsi Magyar Újság (1922) hasábjain, valamint az erdélyi magyar költők Octavian Şireagu által a Román Pen Club megbízásából összeállított antológiájához írott előszava.

A második világháború után

Az 1944 utáni években attól a meggyőződéstől indíttatva, miszerint „minden nyelv egyformán fejezheti ki a szeretetet, a megértést, a barátságot” (Jancsó Elemér emlékkönyvébe írt sorai), kivette részét az irodalmi élet új alapokra helyezéséből. A România Liberă, Igazság, Utunk és Világosság hasábjain a román és magyar irodalom nagyjainak példájára hivatkozva int a közös sorsvállalás kötelezettségére, sőt – törékeny egészségi állapota ellenére – 1947 kora tavaszán arra is vállalkozott, hogy egy román íróküldöttség tagjaként Budapesten, „a művészet és barátság városában” (România Liberă, 1947. május 17–18.) a kulturális közeledés érdekében munkálkodjék.

Kapcsolattörténeti szempontból jelentős, hogy hosszú évtizedeken át Emil Isac egyike volt a magyarul legtöbbet megszólaltatott román költőknek. Majtényi Erik tolmácsolásában Őszi ének címen 1962-ben posztumusz magyar kötete is megjelent, Mircea Zaciu előszavával.

Rövid életrajza

Apja, Aurel Isac ügyvéd a Memorandum-per védőjeként vált híressé, anyja, Eliza Roșescu tanítónő volt. Az evangélikus elemi iskola és a piarista gimnázium első öt osztályának elvégzése után középfokú tanulmányait a naszódi gimnáziumban fejezte be. A kolozsvári egyetemen jogi doktorátust szerzett. Az első világháború előtt versei főként a Luceafărulban, publicisztikái részben romániai baloldali lapokban jelentek meg. Ekkoriban marxistaként jellemezte magát és kapcsolatban állt a román szociáldemokráciával. 1918-ban küldöttként vett részt a gyulafehérvári gyűlésen. 1919-ben rövid ideig Románia berni nagykövetségének sajtóattaséja, majd 1920 és 1940 között az erdélyi és bánáti színházak felügyelője volt. Közben 1925 és 1931 között esztétikát tanított a kolozsvári egyetemen. Jó kapcsolatot ápolt korának magyar költőivel, hiszen tökéletesen beszélt magyarul. Lakása (a róla elnevezett utca 23. számú házában) ma emlékmúzeum. 

Forrás: wikipédia

1959-ben végezte el a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem kémia szakát. Azóta is az egyetemen dolgozik (1962: tanársegéd, 1964: előadótanár, 1973: professzor). 1966-ban doktorált Moszkvában, doktori értekezése a szervetlen polimerek és a szerves szilíciumvegyületek kémiája témakörében született. 1966 és 1968 között az Iowai Állami Egyetemen, 1971–1972-ben a Georgiai Egyetemen vett részt posztdoktori képzésben. Kutatási területei a főcsoportbeli elemek koordinációs és fémorganikus kémiája, szupramolekuláris fémorganikus kémia, szervetlen gyűrűk, biológiailag aktív fémvegyületek (beleértve a tumorgátló hatással rendelkező vegyületeket is), ezenkívül foglalkozott a szervetlen kémia nevezéktanával és az elnevezések rendszerezésével. 1992 és 1999 között a következő egyetemeken tanított vendégként: Georgiai Egyetem (Amerikai Egyesült Államok), Santiago de Compostela-i Egyetem (Spanyolország), Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem (Mexikó), São Carlos-i Szövetségi Egyetem (Brazília), Göttingeni Egyetem (Németország). Anyanyelvén kívül angolul, oroszul, franciául, spanyolul, valamennyire németül és magyarul beszél. 1990 és 1993 között a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektori tisztségét töltötte be. 1990-ben a Román Akadémia levelező tagjává, 1991-ben rendes tagjává, 2006-ban elnökévé választották. 1999-ben Kolozsvár díszpolgára lett. 2002-ben a Moldovai Akadémia, 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia választotta tiszteleti taggá.

Az ügyészség szerint nem történt bűncselekmény, amikor kilenc évvel ezelőtt a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport elé engedély nélkül helyeztek ki egy ma is megtalálható, magyarokat sértő feliratot.

A Kolozsvári Bíróság melletti ügyészség álláspontját a Szabadság című napilap ismertette 2020. szeptember 17-én, internetes oldalán.

A Mátyás-szoborcsoportot 2011 áprilisában avatták fel újra a román és a magyar kormány közös támogatásával végzett restaurálás után. Egy hónappal később a szobor talapzatánál ismeretlen tettesek az éj leple alatt bronztáblát helyeztek el egy Nicolae Iorga román történésztől származó, Mátyás román eredetére utaló idézettel. A tábla elhelyezését Sorin Apostu akkori kolozsvári polgármester történelmi jóvátételnek nevezte.

Amint a Szabadság emlékeztetett rá, a műemléken történt engedély nélküli beavatkozás miatt Kelemen Hunor akkori művelődési miniszter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke és Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) volt alelnöke is feljelentést tett. Amint a napilap közli: az ügyet lezáró, 2020. június 18-án keltezett ügyészségi határozat szerint Sorin Apostu volt polgármester senkit sem bujtott fel építkezési engedély nélküli munkálatok elvégzésére, azaz a tábla elhelyezésére. Az ügyész ugyanakkor azt is megállapította, hogy senki sem végzett építkezési engedély nélküli munkálatokat a Mátyás-szoborcsoport talapzata előtti részen.

Hegedüs Csilla, az RMDSZ szóvivője a Szabadságnak kijelentette: műemlékrombolás történt, mert a restaurálási iratcsomó nem tartalmazta a tábla kihelyezését, és építkezési engedély sincs rá. Hozzátette: ha lehetséges, kérvényezik a nyomozás folytatását.

Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke úgy vélte, a romániai igazságszolgáltatást minősíti, hogy a feljelentés után kilenc évvel ejtik az ügyet, mondván, hogy nincs bizonyíték, nincs vádlott. Hozzátette: nem látja értelmét a fellebbezésnek, mert a tábla eltávolításához politikai akarat kell, azt pedig jogi úton nem lehet megszerezni.

A Nicolae Iorga román történésznek tulajdonított idézetet először 1932-ben helyezték el a Mátyás-szoborcsoport talapzatára, szövege: "A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a legyőzhetetlen Moldva ellen indult". A feliratot 1940-ben, Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása után eltávolították, de Gheorghe Funar, Kolozsvár szélsőségesen nacionalista polgármestere 1992-ben ismét feltetette. A 2011-es restaurálás során a talapzatra a Fadrusz János által tervezett eredeti Mathias Rex felirat került.

Marius Tabacu kolozsvári műfordító kapta a Román Írószövetségtől a 2019-es év legjobb műfordításnak járó díját a Bánffy Miklós Erdély-trilógiájáért.

A Román Írószövetség odaítélte a 2019-ben megjelent legjobb könyvekért járó irodalmi díjakat, amelyeket különböző kategóriákban osztottak ki.

A Mihai Zamfir, Gabriela Gheorghisor, Ioan Holban, Angelo Mitchievici, Ovidiu Pecican, Cornel Ungureanu és Razvan Voncu alkotta zsűri a műfordítás kategóriában Marius Tabacu munkáját értékelte legjobbnak, aki átültette román nyelvre Bánffy Miklós regényének három kötetét.

A Román Kulturális Intézet gondozásában és a Balassi Intézet közreműködésével kiadott mű hosszú éveken át nem jelenhetett meg különböző akadályok miatt, tavaly sikerült kiadni, bemutatója Románia egyik legnagyobb könyvvásárán, a Bukarestben megszervezett Bookfesten volt.

Akkor Marius Tabacu az MTI-nek elmondta: azért fontos, hogy a román olvasókhoz is eljut ez a mű, mert megtudhatják, miként gondolkodott egy magyar arisztokrata a románságról.

Kósa András László, a bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója akkor úgy nyilatkozott: a mű kiadása románul azért fontos, mert megmutatja azt a reális nemzetiségi együttélést, amely Erdélyt jellemzi, és közelebb hozza a románokhoz az erdélyi magyar arisztokrata világot.

A Román Írószövetség a nemzetiségek nyelvén megjelenő könyveket is díjazott, ezek közül két magyar nyelvűt. A legjobb magyar nyelvű könyvnek járó díjat Hajdú-Farkas Zoltán Csonkamagyar 1919 című kötete kapta, Debüt-díjban részesült Borcsa Imola Magnebéhat című novelláskötete.

Fotó: krónika

Az Igen, tessék! mozgalom a kereskedelmi többnyelvűséget bátorító, nonprofit civil szervezet. A kolozsvári székhelyű Igen, tessék! a többnyelvű kiszolgálást, illetve tájékoztatást biztosító erdélyi vállalkozásokat fogja hálózatba. 

Mit nyújt az Igen, tessék! mozgalom a vállalkozók számára?

Betérő ügyfelekkel, többletbevétellel és ingyenes népszerűsítési felülettel segít.

Mi az Igen, tessék! mozgalom célja?

Az Igen, tessék! mozgalom célja az anyanyelvű  kiszolgálás és tájékoztatás bátorítása a kereskedelmi életben és a nyilvános terekben. (Így – a teljesség igénye nélkül – az üzletekben, a piacokon, a kávézókban vagy a jegypénztáraknál.) Gazdasági hálózatba gyűjtjük azokat a cégeket, amelyek anyanyelven is fogadják ügyfeleiket.

Miért jó az anyanyelvhasználat az érintett közösségnek?

 Több szakmai felmérés is bizonyítja, hogy az anyanyelvhasználat a vásárlók számára többletkényelemmel és kedvező benyomással jár. A nyilvános anyanyelvhasználat elősegíti a közösség otthonosság-érzetét valamint növeli a nyelv használati értékét illetve gazdagítja szótárát. Javítja a nyelv presztízsét: megcáfolhatjuk azt a tévhitet, miszerint az csak az otthoni beszélgetésekre felelne meg. A nyitott hozzáállás így erősíti a közösségi öntudatot, továbbá az iskoláztatás során a nyelvválasztást kedvező irányba befolyásolja.

A mozgalom tehát nyelvi jogokért küzd?

Az a fajta értékesítői hozzáállás, amit mi javaslunk, nem képezi jogi szabályozások tárgyát. Azt szorgalmazzuk, hogy az eladók és a szolgáltatók ismerjék fel: ha a vásárlók anyanyelvén igyekeznek tevékenykedni – illetve figyelembe veszik az eltérő kultúrájú vidékek eltérő igényeit, – akkor bevételben is kifejezhető sikerekre számíthatnak. Gazdasági érvekkel és stratégiákkal biztatjuk többnyelvűségre az eladókat, a kulturálisan érzékeny marketing hívei vagyunk.

Mi az a kulturálisan érzékeny marketing?

Nem kell gazdasági szakértőnek lenni ahhoz, hogy felismerjük: amennyiben a fogyasztó két, nagyjából azonos színvonalú termék vagy szolgáltatás közül kell válasszon, amellett fog dönteni, amelyik hozzáadott értéket is képes nyújtani. Ez a hozzáadott érték lehet az anyanyelvű kiszolgálás.

Tehát az Igen, tessék! mind az eladóknak, mind a vásárlóknak hasznos?

Igen. A fent ismertetett elvek mentén mindenki csak nyer. Az eladók és a vásárlók egymást kiegészítő érdekei miatt a kereskedelem a nyilvános anyanyelvhasználat gyakorlatba ültetésének kiváló színtere. Az anyanyelvű kiszolgálásra áhító fogyasztóknak és az azt biztosító eladónak már csak egymásra kell találnia: így válik az Igen, tessék! mozgalom egy széles piaci rés tapaszává.

A többnyelvűség jelensége nem ijeszti el a többségi társadalom tagjait?

Nem. A többségi társadalom tagjai nem veszítenek ezzel a gyakorlattal semmit: ők továbbra is az anyanyelvüket használják vásárláskor, számukra nem változnak a „játékszabályok”. Az erdélyi példát kiragadva, a román cégtulajdonosok többsége biztos benne, hogy a magyar nyelvű kiszolgálással csak ügyfelet és pénzt nyer, nemzettársait nem zavarja a többnyelvűség.

Hogyan járul hozzá az anyanyelvű kiszolgáláshoz az Igen, tessék! mozgalom?

Szervezeti hálóba gyűjtjük azokat a cégeket, amelyek anyanyelvű kiszolgálást is biztosítanak. Változatos népszerűsítési felületeink (lásd lentebb) révén a fogyasztókat partnereinkhez irányítjuk. Ezen kívül rendszeresen tartunk olyan figyelemfelkeltő megmozdulásokat illetve adunk ki anyagokat, amelyek a valós többnyelvűség értékeire és hasznára hívják fel a figyelmet.

Melyek a hirdetési megoldások?

1. Igen,tessék! – Da, poftiţi! feliratozású matrica

Az anyanyelven is kiszolgáló kereskedelmi egységekben a közismert Igen tessék! márka arculatát viselő matricákat ragasztunk ki.

2. Igen, tessék! telefonos tudakozó

Az Igen, tessék! telefonos tudakozó hatórás ügyfélszolgálatban válaszol az anyanyelvű szolgáltatást kereső ügyfelek kérdéseire. A 031 226 3100-as hívószám hétköznaponként 9 és 15 óra között üzemel.

3. Igen, tessék! közösségi havilap

Az Igen, tessék! közösségi havilap egy 24 oldalas, részben színes kiadvány, amelyet  ingyenesen, 18 ezer példányban juttatunk el a kolozsvári és a város környéki magyar háztartásokba. A folyóirat kuriózum az erdélyi médiapiacon, ugyanis más, hasonló példányszámú ingyenes magyar kiadványt nem jegyeznek. A magas reklámhatékonyságon túl kulturális értéke sem elhanyagolható: lapjain a szórakoztató, könnyed anyagok mellett – az Igen,tessék! mozgalom eszmeiségének megfelelően – a tudatos anyanyelvhasználatra nevelő és a nyelvhasználati jogok terén tanáccsal szolgáló cikkeink is rendszeresen helyet kapnak.

4. Ma este - az eseménytár

A Ma este című programfüzet egy ingyenesen terjesztett havi rendszerességgel megjelenő, 18 000 magyar háztartásba eljuttatott kiadvány. A 16 oldalas programfüzetben a kolozsvári és Kolozsvár környéki magyar közösséget megszólító kulturális, szabadidős, szórakoztató programok, rendezvények, események beharangozói, beszámolói kapnak helyet, valamint különböző állandó műsorok, mint például a színház vagy az opera havi műsora.

5. Partnereink online katalógusa

Az igentessek.ro oldal a magyar nyelvű szolgáltatások gyors megkeresését könnyíti meg. 

6. Zöld Okos

A partnervállalkozásokat illetve azok elérhetőségeit listázó füzet. A Zöld Okost a havilapunk január mellékleteként szórjuk, tehát ugyancsak ingyenesen, jelentős mennyiségben juttatjuk el a magyar családok otthonaiba. A könnyebb kereshetőség kedvéért a partnereket tevékenységi csoportokra bontjuk, a kiadványban lakónegyedekre bontott térkép is található.

7 Igen, tessék! mobiltelefonos alkalmazás – a mozgalom jövőbeni terve

Az Igen, tessék!-alkalmazás lehetővé teszi, hogy a felhasználó –az internet közismert térképes felületeinek mintájára – magyar utcanevekkel ellátott térképen böngésszen a szolgáltatások után. Az alkalmazásfigyelembe veszi majd a felhasználó valós idejű földrajzi helyzetét és keresési igényeit. Kiemelten fontosnak találjuk ezt a projektet, a fiatalság körében ugyanis akkor nyerhet teret a magyar nyelvhasználat igénye, ha az gyors és gyakorlatias úton is elérhető.

Mibe kerül az Igen, tessék mozgalomhoz való csatlakozás?

Az Igen, tessék! partnerei ingyen csatlakozhatnak. Egyetlen feltétel, hogy biztosítsák az anyanyelvhasználat bizonyos formáját – legalább egy váltásban, legalább egy kiszolgáló révén. A mozgalom által fenntartott csatornákon ugyanakkor fizetős reklámfelületek is vásárolhatóak.

Miből fedezi költségeit az Igen, tessék! mozgalom?

A mozgalom pályázatokból, fizetős reklámfelületeinek értékesítéséből és a kulturálisan érzékeny marketing híveinek adományaiból tartja fenn magát.

Az Igen, tessék! mozgalom kizárólag a magyaroknak szól?

Az Igen, tessék mozgalomcélja, hogy a kulturálisan érzékeny marketing támogatása révén minél több romániai és az országhatárokon túli nyelvi közösség javára ténykedjen. Bár eddig a romániai, magyar nyelven beszélő ügyfelek marketingjére figyeltünk, a mozgalom a közeljövőben más romániai kisebbségek és a szomszédos országok (Ukrajna, Magyarország) román nyelvű közösségeinek lakóterületeire is terjeszkedni kíván, hogy minél többen élvezhessék a kultúrájukat figyelembe vevő marketing előnyeit.

Az Igen, tessék! - Da,poftiți Egyesület munkáját támogatja a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány, Kolozs megye tanácsa és helyi támogatók.

 Kolozsvár 1990 óta Pécs testvérvárosa, de a két város kapcsolata nem mindig volt olyan kiegyensúlyozott, mint most.

„KOLOZSVÁR A PÁRBESZÉD VÁROSA, AHOL KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁK ÉS NYELVEK TESZIK MÉG VÁLTOZATOSABBÁ A KULTURÁLIS ESEMÉNYEKET, EZÁLTAL ALKALMAT TEREMTVE POLGÁRAINK SZÁMÁRA, HOGY MEGOSSZÁK EGYMÁSSAL ÖRÖMEIKET, LEGYENEK AKÁR ROMÁNOK, MAGYAROK, NÉMETEK VAGY BÁRMELY MÁS KULTÚRA, HAGYOMÁNY ŐRZŐI.”

A fenti idézet Emil Boc kolozsvári polgármestertől való, aki 2016-ban írta ezt Pécsnek január 21-én, a Magyar Kultúra napján. Szépen összefoglalta a több mint 300 ezres erdélyi város, Pécs testvérvárosa hitvallását. Az Erdély szívében található, élénk és színes kultúrával büszkélkedő Kolozsvár 1990 óta áll testvérvárosi kapcsolatban Péccsel, és ahogy Boc írta, „polgármestereként megtiszteltetés számára”, hogy ez a szövetség létrejött.

De azt azért tudni kell, hogy nem mindig volt ilyen szép a két város viszonya, hiszen a közel 30 éve aláírt testvérvárosi egyezmény – melynek során Kolozsvár szert tett első testvérvárosára – egy ideig csak papíron létezett. Jól látszik ez Krippl Zoltán, volt pécsi polgármester azon nyilatkozatából is, melyet 1993-ban adott egy kolozsvári utazása előtt. Mint mondta, a látogatás célja az volt, hogy megerősítsék a kapcsolatot a két város között, mivel akkoriban az „együttműködés adminisztratív szinten nem létezett”.

– Bizonyos szélsőséges román körök a testvérvárosi szerződést nem helyeslik és Gheorghe Funar kolozsvári polgármester egyik kiadványában a testvérvárosok között nem szerepel Pécs. A mi feladatunk megmutatni, hogy igenis vannak kapcsolataink intézmények és szervezetek között – mondta Kolozsvár korábbi polgármesterére utalva Krippl Zoltán, akit az útra elkísért Pécs akkori alpolgármestere, Páva Zsolt is. Arra a kérdésre, hogy találkoznak-e Funarral, Krippl csak annyit felelt, hogy: nem.

Emil Boc polgármestersége alatt ez a rideg helyzet megváltozott, Kolozsvár és Pécs között a viszony derűsebbre fordult, 2014-ben például már Páva Zsolt volt a kolozsvári városnapok díszvendége. Nem is véletlenül, hiszen az Európa Kulturális Fővárosa címet maga mögött tudó Pécs akkor segítséget ajánlott fel Kolozsvár számára európai horderejű programjainak megvalósításában. A programok egyike az Európa Ifjúsági Fővárosa volt, mely címet Kolozsvár 2015-re el is nyerte, a másik pedig az Európa Kulturális Fővárosa, amelyet az erdélyi város 2021-re kíván megpályázni. – írta a pecsma.hu 2017-ben.

Kolozsvár testvérvárosai

Dijon (Franciaország 1965),

Zágráb (Horvátország, 1976),

Köln (Németország, 1976),

Nantes (Franciaország, 1990),

Pécs (Magyarország, 1990),

Beer’sheba (Izrael, 1990),

Columbia (Dél-Karolina, USA, 1991),

Zhengzhou (Kína, 1994),

Makati (Fülöp-szigetek, 1996),

Chacao (Caracas, Venezuela, 1999),

Szuvon (Dél-Korea, 1999),

São Paulo (Brazília, 2000),

Korça(Albánia, 2001),

Parma megye (Olaszország, 2005),

Rockford (Illinois, USA, 2005),

East Lansing (Michigan, USA, 2005),

Rotherham (Egyesült Királyság, 2006),

Viterbo (Olaszország, 2009),

Namur (Belgium, 2010),

Ningbo (Kína, 2014),

Ungheni (Moldovai Köztársaság, 2016),

 Karaganda (Kazahsztán, 2017)

Braga (Portugália, 2018) 

Kosztolányi románra, Sadoveanu magyarra fordított műveit is tartalmazza az a kolozsvári szépirodalmi könyvtár, amely a román–magyar párbeszéd javítását célzó Fehér Hollók egyesület kezdeményezésére jött létre 2017-ben.

Románra fordított magyar és magyarra fordított román szépirodalmi műveket tartalmazó könyvtárat hozott létre Kolozsváron a két kultúra kölcsönös megismertetése céljából a Fehér Hollók elnevezésű szervezet. A románok és magyarok közti kapcsolatok javítását elősegíteni hivatott, a párbeszédet szorgalmazó egyesület projektje keretében a kultúra szerves részét képező irodalmat teszi egymás számára elérhetővé. Szabó Csaba újságíró, az egyesület vezetője, a kezdeményezés ötletgazdája szerint román–magyar „keresztfordítású” könyvtár létrehozása azért fontos, mert mind a mai napig jelentős nyelvi, kulturális szakadék tátong a többség és a romániai kisebbségek között: nem kommunikálunk eleget egymással, ebből pedig sok félreértés származik. Mint kifejtette, gyakran meglepődik sokévnyi Fehér Holló-elnökség után is, hogy néha a legfurcsább helyekről kerülnek elő fordításkötetek, a magyar nyelvű Sadoveanu-könyvekre például Magyarországon bukkantak rá. Egyébként a könyvtárba 800 kiadványt szeretnének összegyűjteni, ezek között biztosan megtalálhatják az érdeklődők Kosztolányi Dezső Aranysárkány (Zmeul de aur) és Pacsirta (Ciocârlia) című regényét vagy Esti Kornélját románul, Szabó Magdától Az Őz (Căprioara) és a Pilátus (Pilat) című regényt, ugyanakkor természetesen a román szerzők munkái közül is válogathatunk. Megtalálhatják az érdeklődők a könyvtárban Mihail Sadoveanutól a Kisvárosi csend és a Mitrea Kokor útja című regényt, Zaharia Stancutól a Karavánt, Alexandru Vlahuţă Festői Romániáját és Gárdonyi Egri csillagok (Stelele din Eger) című művét. Mint a Fehér Hollók honlapján (corbiialbi.ro) olvasható, az érdeklődők személyesen vagy kérésre postai úton egy 20 soros recenzióért cserébe igényelhetik a kiadványokat. A gyűjteményben a tervek szerint hangoskönyvek is szerepelnek.

2020. október 9-én hajnalban, 68 éves korában meghalt Marius Tabacu, a kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója, a magyar irodalom legelismertebb román fordítója - adta hírül közösségi oldalán a filharmónia.

Marius Tabacu 1952-ben született a Bihar megyei Tótiban. A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szerzett diplomát zongora szakon 1975-ben, majd Bukarestben szerzett műfordítói oklevelet 1982-ben.
Az 1980-as évektől részt vett az erdélyi ellenzéki mozgalmakban, írása jelent meg a Kiáltó Szó című szamizdatban. Egyike volt a kevés román értelmiséginek, aki szót emelt egy magyarellenes könyv ellen, amely a Ceausescu-diktatúra idején jelent meg. 1990 és 1993 között a Román Televízió kolozsvári stúdiójában dolgozott szerkesztőként, majd társalapítója és ügyvezetője volt a kolozsvári VideoPontes televíziós stúdiónak, ahol számos filmet rendezett.

2007 óta a kolozsvári Transilvania Filharmóniát igazgatta.

Románra fordította többek között Bodor Ádám, Bartis Attila, Papp Sándor Zsigmond, Esterházy Péter és Bánffy Miklós műveit.

2017-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 2019-ben megkapta az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjat, ez év szeptemberében pedig a Román Írószövetség fordítói díját is Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának lefordításáért.

Marius Tabacut súlyos betegség után érte a halál. Élete utolsó napjáig Szerb Antal Magyar irodalomtörténetének a fordításán dolgozott. Temetéséről később intézkednek.