Nevezetességek, látnivalók

A Mátyás király emlékmű, vagy kolozsvári Mátyás-szobor Fadrusz János leghíresebb alkotása. A Mátyás emlékművet 1902. október 12-én avatták fel. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazott bronzból készült szoborcsoport ma is meghatározója Kolozsvár főterének, ahol I. Mátyás magyar király szülővárosának az egyik jelképévé vált. 

Mátyás király szülőháza vagy a „Méhfi-ház” egy 15. században gótikus stílusban épült polgárház, melyet jelenleg a Képzőművészeti Egyetem használ. Ebben a házban – mely akkoriban a város fogadójaként működött – született 1443. február 23-án Hunyadi János erdélyi vajda fia, Mátyás.

A Bánffy család által, a 18. században építtetett palota az erdélyi barokk egyik legjelentősebb, legszebb alkotása. Építése több mint egy évtizeden át, 1774 és 1786 között tartott. A Johann Eberhard Blaumann nagyszebeni városi építőmester által tervezett 67 méter hosszú és 48 méter széles épületegyüttes egy tágas, több mint 700 négyzetméteres udvart fog közre. A rokokó elemekkel dúsított főhomlokzatot aBánffy címert tartó két hatalmas griff díszítette, a griffek koronáját azonban a kommunisták eltávolították. A palota szobordísze Anton Schuchbauer munkája, ez antik görög mitológiai alakokat jelenít meg: Mars, Minerva, Apolló, Diana, Herkules, Perszeusz. Hátsó homlokzata főkapuja feletti erkélyét griffmadarak tartják. Ma a Szépművészeti Múzeumnak az otthont.

Kolozsvár évszázados sírkertje, a Házsongárd, mint minden ősi temető, nemcsak az elmúlás kegyhelye, hanem a magyar kultúra panteonja is. Itt nyugszik a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert (1575–1634), a tudós-pedagógus Apáczai Csere János (1625–1659), a betűmetsző művész-nyomdász Tótfalusi Kis Miklós (1650–1702), az orvos-nyelvész Gyarmathy Sámuel (1751–1830), az észak-amerikai utazó Bölöni Farkas Sándor (1795–1842), a magyar regény atyjának tekintett báró Jósika Miklós (1794–1865), a folklórgyűjtő püspök, Kriza János (1811–1875), a múzeumalapító, Erdély Széchenyijének nevezett gróf Mikó Imre (1805–1876) s az utolsó erdélyi polihisztorként ismert Brassai Sámuel (1800–1897). Az első világháborút követően a kisebbségi helyzetbe jutott magyarság nagy halottjai közül is számosan kerültek a Házsongárdba: a költő Reményik Sándor (1890–1941) és Dsida Jenő (1907–1938), az író-politikus gróf Bánffy Miklós (1874–1950) és az építész-író Kós Károly (1883–1977), a színművész Szentgyörgyi István (1842–1931) valamint a színigazgató Janovics Jenő (1872–1945), a grafikusművész Gy. Szabó Béla (1905–1985), a festőművész Mohi Sándor (1902–2001), a történész Kelemen Lajos (1877–1963) és a nyelvtudós Szabó T Attila (1906–1987). A román szellemi-művészi élet halottjai közül is sokan pihennek a házsongárdi sírkertben: a nyelvész-irodalmár Nicolae Drăganu (1884–1939), a biológus-sarkkutató Emil Racoviţă (1868–1947), a fizikus Teofil Vescan (1913–1963), az író Pavel Dan (1907–1937), Emil Isac (1886–1954) és Ion Agârbiceanu (1882–1963), a zeneszerző Gheorghe Dima (1847–1925) valamint a festőművész Aurel Ciupe (1900–1988).

A Farkas utcai református templom (hivatalos nevén: Belvárosi református templom) Kolozsvár híres gótikus műemléke, a Kolozsvár-Belvárosi református egyházközség temploma. Az egyhajós, kereszthajó nélküli templom hatalmas támpilléreivel, nagy háromszöges oromfalával, erőt és nyugalmat árasztó egyszerűségével, zordon megjelenésével az erdélyi magyar gótika legjellegzetesebb példája. A köztudat az erdélyi református egyház főtemplomának tartja, mivel hagyományosan itt iktatták be a püspököket. A templom előtt található Sárkányölő Szent György szobra. Az eredeti alkotást, amely a prágai várban áll, Kolozsvári Márton és György készítették 1373-ban.

A Szent Mihály-templom Erdély második legnagyobb alapterületű temploma (a brassói Fekete templom után), amely Kolozsvár főterén, a hajdani Nagypiacon áll. A római katolikus templomot 1556-tól rövid ideig a lutheránusok és reformátusok, 1559-től kezdve 150 évig pedig az unitáriusok használták, 1716-ban Habsburg hatalmi döntéssel kapták vissza a római katolikus vallású hívek. Legtöbbször benne tartották a Kolozsvárra összehívott országgyűléseket.76 méteres tornya (a kereszttel együtt 80 méter) a legmagasabb erdélyi templomtorony. A Szent Mihály-templom története során számos nevezetes történelmi esemény színhelye volt.

A New York kávéház a város főterén, a Jókai utca és az Egyetem utca sarkán álló műemlék épület. A 19. század második felében az épület helyén az egyemeletes, klasszicista Nemzeti Szálló állt. Ezt 1894-ben lebontották és Pákey Lajos tervei alapján 1894-95-ben épült fel az új eklektikus stílusú szálloda és kávéház, amelynek megnyitáskor 65 szobája volt. Ez volt az első villannyal világított épület a városban. A szálloda kezdettől fogva a város irodalmi életének a színhelye volt. Kolozsvári útjai alkalmával Jókai Mór is itt szállt meg. A két világháború között híres törzsvendégei voltak Áprily Lajos, Balogh Edgár, Dsida Jenő, Gaál Gábor, Hunyady Sándor, Kuncz Aladár. Az 1950-es években átmenetileg diákszállónak használták az épületet, 1960 óta ismét szállodaként üzemelt. Az épületet 2005-ben eladták, a szálloda és az étterem bezárt. 2018-ban külső homlokzata megújult.